What you’ve lost – Amit elvesztett�l

A szob�j�t elhagyva Yukio kisietett a kast�ly el�. A l�pcs�k�n kereszt�l a szurdokon akadt meg a szeme. B�r k�zelebb menni nem akart, csak messzir�l figyelte. Mikor ezt megunta, n�ha bele olvasott a napl�ba, amit mag�val hozott, vagy k�rbe s�t�lta az �p�let elej�t. M�st nem igaz�n tudott tenni. V�rta, hogy a b�tyja kipihenje mag�t. Vagyis ink�bb �tgondolja a dolgokat. Pedig azt neki k�ne, de az biztos, hogy a d�nt�s�t m�g a t�rt�ntek ellen�re sem fogja megv�ltoztatni. Abban rem�nykedett, hogy Rin nemsok�ra megnyugszik, �s ism�t megb�k�l. Ahogy telt az id�, m�r azon kezdett el gondolkozni, hogy � indul fel a kast�ly legtetej�be, mikor �szrevette maga m�g�tt a kast�ly kapuj�nak csuk�d�s�t. Rin l�pett ki rajta. Meg�llt a l�pcs�k el�tt. Tekintete �s kisug�rz�sa semmit sem v�ltozott az el�z�ek �ta. M�lyen, �ccse szemeibe n�zett, aki a hangra megfordulva, a l�pcs�k alj�ban v�rta.

K�rdezte, balj�s tekintettel.

�rtetlen�l n�zett vissza a b�tyj�ra.

Ezt k�vet�en Rin visszal�pett a bej�rathoz, ism�t kinyitotta a kast�ly ajtaj�t, majd f�lig megfordulva, �ccs�re n�zett.

Majd becsukta az ajt�t maga m�g�tt. Visszament a kast�lyba. Oda ahova �ccse mostant�l nem teheti be a l�b�t.

Yukio megdermedve �llt az �p�let el�tt m�g egy darabig. A b�tyja szavait�l arc�ra r�fagyott a gy�trelem. A f�ldet n�zve, a l�t�sa egyre hom�lyosabb� v�lt, nem sok hi�nyzott, hogy s�rni kezdjen. Csak most �lltak �ssze teljess� a dolgok a fej�ben. Eddig minden olyan darabos volt. Mintha a t�rt�ntek, amik id�ig �rt�k, szil�nkok lettek volna. Bek�vetkezett, az, amivel mindig is tiszt�ban volt. Tudta, hogy egyszer elj�n ez a pillanat, mikor el kell hagynia a kast�lyt. De sosem hitte volna, hogy ez a pillanat ennyire f�jdalmas lesz. �s hogy az, aki sz�m�zni fogja, a saj�t b�tyja lesz. A b�tyja, aki az im�nt tagadta ki. Hiszen az el�bb mondta, hogy t�bb� m�r nem a testv�re. De meglehet, hogy sosem volt az. Mert, ha � mindig is m�s volt, �s ha ezt kezdett�l fogva Rin is tudta volna, akkor m�r sokkal kor�bban megt�rt�nt volna a sz�m�z�se. Biztos, hogy akkor m�r a kezdett�l fogva gy�l�lte volna az �ccs�t. Az is lehet, hogy sosem szerette. Mert ha szerette volna, most nem tette volna ezt. Ha �rzett is ir�nta valamit, az is biztosan elm�lt. Minden bizonnyal. M�ra olyan �rz�stelenn� v�lt, mint a t�bbi d�mon. �s ha �ccse el�re tudta volna, hogy ezt a v�laszt fogja kapni, akkor sem d�nt�tt volna m�sk�ppen. Pedig Rin nem is tudja, hogy mennyire f�jtak Yukionak a b�tyja szavai. � m�g ezt is megtudn� neki bocs�tani, ha kaphatna m�g egy es�lyt. De ez sosem t�rt�nne meg. Rin sosem fogadn� vissza. Egy dolog pedig biztos volt Yukio sz�m�ra. M�gpedig az, hogy min�l el�bb ki kell jutnia innen, a Gyehenn�b�l.