On The Wings Of Darkness – A sötétség szárnyain

Sok idő telt el a Fiatalúr bukása óta. Azóta többször összeütközött az óráin Mephistoval. És többször is veszített, míg rá nem jött legyőzésének a kulcsára, ezzel megtanulva harc közben is kordában tartania az érzelmeit. A stratégia nem is olyan bonyolult, mint amilyennek az elején gondolta. Ha a küzdelem közben, a terembe mozdulatlanul állva lehunnya a szemeit, akkor hallani fogja a támadója minden egyes mozdulatát, szuszogását vagy léptét. Így neki csak annyi a dolga, hogy tudatával a hang irányába vezesse lángjait, ezzel beborítva ellenségét, mielőtt az támadna rá először. Az óra végén Mephisto közölte a fiúval, hogy a következő alkalom lesz az utolsó órája. Majd ugyanúgy szólni fognak neki, ahogy idáig is tették, ha eljön ez a pillanat. Addig pihenje ki magát.

***

Rin tudta, hogy utolsó órájára lehetséges, hogy ki találnak valami olyasmit, ami még a Mephistoval való küzdelemnél is nehezebb lesz a számára. De az is lehet, hogy pont az ellenkezője lesz ennek, és csak elméletit fognak neki feladni, vagy valami hasonlót. Mindenesetre felesleges ezen gondolkodnia, amíg nem jön el az utolsó óra pillanata. Addig megfogadja Mephisto tanácsát, és a pihenésnek fog élni. Az oktatószobából kimenet öccse pillantotta meg, aki az udvar végébe igyekezett. Ahogy máskor, most is a titkos szobába ment könyvekkel a kezében. Kinyitva az ajtót a patkány ott várta a szakadt fotelban. Támadója a szoba felfedezése óta nem jelent meg neki egyszer sem, így most már több időt eltöltve a szobában, nyugodtan válogathat a könyvek között. És az némi bátorságot adott neki, hogy ilyenkor a kis rágcsálója is vele volt. A szoba bal sarkában ment átpakolni a könyveket. Itt volt az utolsó könyvespolc,amelynek legfelső sora még érintetlen volt a fiú számára. De ennek tartalma sem marad sokáig titok a szobában levőnek. Főleg, ha a polcon levő maradék öt könyvet most azonnal felviszi elolvasni a szobájába. Ide felérve, azon kezdett el gondolkodni hogy mennyi ideje már, mióta rátalált erre a titkos szobára. És a könyveinek az elolvasásával is mindjárt végezni fog. De azt még mindig nem tudja, hogy ki ennek a szobának a tulajdonosa vagy, hogy mi állt abban a levélben. Az ágyához érve, a párnája alá nyúlva kivette a naplót. Ezt nézvén elmosolyodott, mert egy olyan másik könyvet sem talált,amelyiknek sikerült volna a napló tartalmát felülmúlnia. Ettől függetlenül az összes olvasott könyv tetszett neki. Mert teljesen új világot mutattak meg számára, olyat amiben szívesen élne. Itt a kastélyban úgy se veszik semmi hasznát, ezért egy napon biztosan el fogják innen üldözni. Az azt követő időkben hadd döntse el ő maga, hogy hol akar tovább létezni. Teljes szívéből gyűlölni kezdte ezt a világot és a lakosait is. Bármit megtenne azért, hogy átjuthasson a másikba. Tisztában van azzal, hogy az anyja ember volt, így lehet, hogy nem is lenne olyan nehéz beilleszkednie az emberek közé. Merthogy az alvilágba ez nem fog sikerülni neki soha sem, az már biztos. És igazán sajnálni kezdte azokat az embereket, akiknek lelke a démonoknak köszönhetően került le a pokol szurdokába. A démonokat mindig is a saját önző céljaik vezették, például az, hogy magukénak akarják a másik világot is. Az örömüket mások szenvedésében és a pusztításban lelik, természetük pedig javíthatatlanul hitvány és alávaló. Szép szavakkal, és csaló ígéreteikkel csapják be a halandókat, és ha nem kapják meg azt, amit akarnak, akkor erőszakhoz folyamodnak. Yukio mindig is másnak tartotta magát, és mindig is helytelennek tartotta azt, ahogy testvérével nevelik a kastélyban. De ez ellen sosem volt elég ereje tenni. Most viszont úgy érzi, hogy képes lenne tovább lépni. Ehhez viszont segítségre van szüksége. De kihez fordulhatna, aki nem vetné meg e miatt? Az egyedüli, aki segíthetne neki, az a bátyja, de ő már ránézni is alig szokott az öccsére. Yukio pedig attól kezdett el félni, hogy bátyját is sikerül teljesen elvesztenie. Nem akarta, hogy ugyanolyan szörnyeteget neveljenek belőle, mint amilyen a többi démon. De se vesztenivalója se más választása nem volt ezzel kapcsolatban, így elhatározta, hogy beszélni fog Rinnel.

***

Elérkezett a fiú utolsó oktatóórájának az ideje. A terem előtti ajtóig Mephisto vitte le, aztán közölte a vele, hogy most eltérve a megszokottól, csak idáig kísérhették el a nevelőivel. Rin gyanakvóan nézett a mellette állókra, majd szó nélkül kinyitotta az ajtót. A sötét terembe belépve rögtön szembetűnt neki hogy a gyertyatartók lángjai most kék fénnyel világítják meg a szobát. A terem közepén szokatlan dolog fogadta. Egy fekete farkas volt az. Ahogy a fiú közeledett felé, a farkas megmutatva foga fehérjét, vigyorogni kezdett, majd megszólalt.