Numb – Megdermesztve
A főfolyosón áthaladva Yukio igyekezett vissza vinni a könyveket helyükre, a titkos szobába. Azon gondolkodott, hogy a terembe érve megint kihozhat néhányat, amelyeket azonnal elkezdhet olvasni, amint a saját szobájába ért. Tetszettek neki ezek a könyvek. Érdekesnek találta azt, ahogy az emberek a saját nézőpontjukkal látják a világot. Ezekből megismerheti az emberi tudomány előrehaladtát, azt, hogy különböző dolgokról milyen ismereteik vannak. Lenyűgöző a történelmük, a fejlődésük, a kultúrájuk, vallásuk és a különböző műfajú történeteik is, amik bár szórakoztatásra vannak kitalálva, lényeges, sokszor tanító jellegű, más és más érzelmekkel teli tartalommal bírnak. A művészet ugyanis fontos a tudomány mellett. Nincsenek meg egymás nélkül. Össze sem hasonlíthatóak az alvilág könyveivel, amik a démonok szabályairól, társadalmáról vagy az emberek ellen szóltak.
***
Belépve a szobába a múltkor látott patkány ott várta az asztalon. Halk neszével olyan volt, mintha üdvözölte volna a fiút. Kíváncsian figyelte, a szobában levő minden egyes mozdulatát. Nem telt sok időbe, mire a hozott könyveket visszarakta a helyére, és újabb könyvekkel kilépve a küszöbön bezárta az ajtót maga mögött. A kastély elejébe levő lépcsőkön felfele haladva hangos üvöltésre lett figyelmes. Ez a lenti teremből hallatszott fel. Bátyja hangját hallotta. Erre felfigyelve Yukio aggódni kezdett. Sosem hallotta testvérét ilyen haragosan ordítani. Az oktató terem ajtaja előtt megállva be akart nyitni. De csak akart, mert megtenni nem merte. Gondolta, hogy ha benyitna, rosszul jönne ki ismét a dologból, azzal hogy megzavarta a bátyja óráját. Amúgy sincs semmi köze az egészhez. De ha visszafordult volna a kastélyba, bűntudata lett volna. Így maradt az ajtó mellett, megvárva az óra végét. Itt viszont egyre csak nyugtalanította az ajtó mögül kihallatszó pusztító zajok és csatakiáltások hangja.
***
A teremben Rin küzdött meg Mephisztoval, aki erejét, az idő és tér irányítását használva folyamatosan játszadozott a fiú idegein. Egyre csak dühítette, hogy ellenfelét sehogy sem tudja megsebezni, de még a közelébe se tud férkőzni, mivel az időt megállítva folyamatosan változtatja a helyét. Viszont Mephisto a kedvére bármikor sebet ejthetett a fiún. Ez Rint természetesen irritálta, mert Mephisto az első olyan ellenfele a kastélyban, akit nem tud legyőzni. Legalábbis egykönnyen biztos, hogy nem fog neki sikerülni. Ebből származó csatakiáltásai, amiket öccse is hall, a feszültség levezetésére szolgáltak. Bár ez többé-kevésbé sikerült neki. Egy darabig még tombolt a teremben, amely mostanra már teljesen kék lángokba volt borítva, aztán Mephisto véget vetett a küzdelemnek, a fiú karját elkapva.
- Én megkérdeztem a Fiatalúrfitól, hogy ha szeretné később is megtarthatjuk az óráját, de ezt visszautasítva,láttam, hogy azonnal túl akar lenni rajta. Ilyen feszült kedvel pedig igencsak kétlem hogy győzni tudna.
Mephisto tudta, hogy a fiúnak sikerülne megtalálnia a módját a legyőzéséhez, ha higgadtan kezdett volna neki már az elején. Ez pedig számára egy nagyon fontos lecke. Megtanulnia nyugodnak maradnia és uralkodnia az érzelmei felett.
- Én azt javaslom, hogy pihenje ki magát és aludjon rá egyet. Esetleg ez idő alatt megkeresheti az okát annak, hogy miért ilyen indulatos a hangulata.
Rin egy darabig a földre szegezte a tekintetét, mintha szégyellné magát. Persze, ebbe a helyzetbe hogy vesztesként léphet ki a teremből, bárki ezt tette volna. Majd felnézett Mephistora, közölve vele, hogy fogalma sincs a hangulata okáért.
- Az elég problémás, ha sejtése sincs róla, viszont nekem erős gyanúm van afelől hogy köze lehet az öccséhez.
- Hogy Yukiohoz?
***
Az oktató termet elhagyva, a főfolyosón öccse várta. Nem volt képes a terem előtt kivárni az óra végét, ezért feljött. Ezen haladva a fiú sebei már majdnem beforrtak, csak ruháin maradtak kisebb nagyobb vérfoltok. Rin nemtörődő módón elment volna testvére mellett a folyosón, ha Yukio nem ragadja meg hátulról bátyja ruháját. Rin erre megfordulva öccse nyugtalan tekintetét pillantotta meg, aki kérdőre vonta az órákon történteket.
- Ahhoz neked semmi közöd!
Válaszolta.
Bekövetkezett testvére félelme, ugyanis érezte, hogy Rin ezt a választ fogja neki adni.
- Egyébként meg ugyanolyan volt, mint a többi.
Bár ez a felelet se nyugtatta meg öccsét. Ha igaz is lenne akkor sem hinné el, azok után amiket hallott és ahogy most Rin kinéz. Ezt követően bátya leütötte ruhájáról fivére kezét és ment tovább a dolgára, közölve Yukioval hogy fáradt és hagyja most pihenni. A fiú ismét értetlen volt bátyjával szemben. Miért viselkedik így vele? Pedig, most semmi oka nem lenne rá, hogy így bánjon a testvérével. Lehet, hogy haragudna a múltkori miatt? De hiszen Rin nem haragtartó típus és azon már öccsének is rég sikerült túllépnie. Yukio egy darabig nézte a sötét folyosó végébe eltűnő bátyját, majd lassan ő is elindult a szobájába.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
