Labyrinth – Labirintus
A trónterem most sokkal sötétebb volt, mint általában. Alig éget néhány gyertya fénye a helységben. Ez mind, a Fiatalúr kényelme miatt volt így, aki a trónban próbált elaludni. Ilyenkor minden lakosnak megvan tiltva az átjárás ezen a termen keresztül. Rin már egy ideje nem a saját szobájában alszik, mióta öccsével a múltkor összekapott. Azóta kerülik egymást. Igaz, azelőtt se találkoztak túl sokat. Az viszont tagadhatatlan a fiú számára hogy az ágya kényelme össze sem hasonlítható a trónéval. Épp ezért nehézkes benne az elalvás. Az ilyen pillanatokkor, mikor nem tudta elnyomni az álom, szeretett volna kiszökni az épületből, hogy kint elfárasztva magát, hazaérvén minél édesebb lehessen a lepihenés pillanata. De mostanában már egyre kevesebbet szökik ki a szurdokon túlra. Se ilyen pillanatokkor, se máskor.
***
Mivel elaludni ezután sem volt képes, így szemeit lehunyva próbált pihenni. Ha mást nem tudott csinálni, legalább közben gondolkozhatott. Vagyis csak gondolkozott volna, mivel nyugalmát valaki lépteinek hangja megzavarta, aki a főfolyosón keresztül haladt végig. Lassú cipőkopogásának zaja az egész kastélyban hallatszódott. Végül belépett a trónterembe. Egy nevelő volt az. Közeledve a trón felé bocsánatot kért Rintől, amiért ilyenkor meg meri zavarni, de nemsokára újabb órája lesz, és ezért jött szólni. A fiú semmit sem szólva, kissé megvető tekintettel nézte az előtte álló nevelőt. Majd bólintott egyet, jelezve hogy tudomásul vette. Egy kis időt kért a szembe levőtől, hogy magához térhessen. Addig ő nyugodtan induljon el, majd beéri, vagy magától le fog menni a kastély alatti terembe. Miután a nevelő elhagyta a trón helységét, a fiú zavartalanul visszadőlt abba a pozícióba, mielőtt megzavarták. A trón karfájára tett kezével támasztotta fejét. Fásultan nézett maga elé. Feszült volt. És nem értette, hogy miért.
***
Kiérve a kastély elé lesétált a terem ajtaja elé, ahol az óráit tartják. Ennek bejárata az épületből kivezető lépcsők alatt található. Ha felülnézetből néznénk, akkor a kastély bejáratának ajtaja pont fedné az alatta levőt. Terme pedig a főfolyosó alatt helyezkedik el. Belépve ide, egy tágas, sötét szoba fogadta, mely falainak szélén nagy, fáklyaszerű gyertyatartók sorakoztak. A falakra furcsa borzongató képek voltak belevésve, a talajt pedig rombusz mintás rajzok díszítették. A terem közepe üres volt. Bal oldalt, két fáklya között a falhoz szorítva volt egy karosszék, ami akkor szükséges mikor a fiúnak elméletet kell tanulnia. Bár ilyen ritkán volt, inkább gyakorlatban foglalkoznak vele. Elméletben sokszor egyedül, könyvekből kellett okkulnia, ha éppen nem beszéd formájában magyaráztak neki. Ezek a könyvek és ezek az órák legtöbbször a Gyehenna rangfokozatával, szabályaival, különböző démonok elemzésével vagy ez emberek világával foglalkoztak. Az utóbbiba tartozik még a démonok tudása az emberekről, hogy milyen fejlett tudományuk van, mik a gyengéik és mivel tudnak a démonoknak ártani. A gyakorlati órái azért vannak, hogy a fiú örökölt erejét és tehetségét ne hagyják kárba veszni. Fejlesztenie kell, hogy a trónra kerülve tökéletes legyen minden adottsága egy világ uralásához. Mert egy démonnak nem csak egy másik fajbelie ellen kell használni az erejét. Ha egy ember lelkét megrontani már nem elég szép szavakkal, hamis ígéretekkel és cselekedetekkel, akkor kénytelenek erőszakhoz folyamodni. Valamint ott vannak Asshiaba azok az emberek is, akiknek megvan a képességük ahhoz, hogy felvegyék a harcot a pokolból származókkal. Ezek különböző vallási közösségek emberei, akiket nevezhetünk ördögűzőknek, amelyek rájöttek, hogy olyan dolgokkal, mint a például a szenteltvízzel vagy az imáikkal, fegyvereikkel képesek sebet ejteni ellenségeiken. Viszont az alvilág szerencséjére, ezen emberek száma igen kicsi a föld egész lakosságára nézve. Az emberi társadalom nagy része nem tud a démonok létezéséről, vagy csak egyszerű negatív mesebeli alakokként tekintenek rájuk. Mások ragaszkodva hitükhöz, hisznek a jó melletti rossz létezésében is, bár, képességük nincsen meg a démonok észleléséhez. Így a tudatlan halandók az embervilág hőseit csak egyszerű papokként, szerzetesekként és hasonló pozícióban levő emberekként láthatják nap, mint nap.
***
Ha Rinnek épp gyakorlati órája volt, olyankor székét Mephisto foglalta el, oldalán több fontosabb kastélybeli emberrel, amelyek mind a fiú neveléséért és fejlődéséért feleltek. De most Mephisto a terem közepén várta a fiút. Rin mikor elkezdte az efféle óráit, akkor még csak egyedül, lángjai irányításának gyakorlásával kellett tanulnia. Azonban, ahogy fejlődött, a kastélyból mindig kapott valakit, akivel megküzdhetett, és amint sikerült legyőznie a kiválasztottat jött a következő. Már a vár összes fontosabb fejesével is összeütközött, és mindegyiket sikerült idáig legyőznie. Gondolhatta volna, hogy egyszer Mephisto is sorra fog kerülni, hiszen ő a legfontosabb ember jelen pillanatban a kastélyban, nevelői közül. Ha őt sikerülne legyőznie, akkor már felesleges lenne a többi démonkirállyal megküzdenie. Így elfogadva a harcot, elindult Mephisto felé, aki álszent vigyorral és hízelgő szavaival hajolt meg az előtte levő fiúnak.
- A Fiatalúr biztos, hogy nem bánja? Ne halasszuk át későbbre, mert látom, hogy most nagyon feszültnek néz ki.
Rin nagyon meglepődött Mephisto utolsó mondatára, egy pillanatra sikerült is elbizonytalanítania. Honnan vette ezt? Annyira csak nem látszik meg rajta. Végül sikerült határozott választ adnia.
- Nem kell. Jó lesz most is.
Hangján viszont érződött, hogy minél előbb túl akar esni rajta.
- Rendben, ahogy óhajtja. Akkor kezdjük is el.
Links rechts gradeaus
Du kommst hier nicht mehr raus
Du bist im Labyrinth
Das Spiel kannst nur du selbst beenden
Bal, jobb, egyenesen
Nem jutsz ki innen
Egy labirintusban vagy
A játéknak csak te vethetsz véget
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
