Secret – Titok

A szobába belépve, a mögötte levő ajtó csukódására lett figyelmes. De ez még nem volt elég ahhoz, hogy elrettentsék a szándékaitól. Gondolta, hogy az előző alak a múltkor se ölte meg, ha ismét megjelenne, most se tenné ezt. Hiszen rangban mégiscsak a Sátán másik fiaként él a kastélyban. Senki se lenne olyan idióta, hogy megölve a fiút, magára haragítsa az épület lakosságát, ezzel halálra ítélve magát is. Így Yukionak a halál gondolatától egyenlőre nem kellett félnie. Odasietett az asztalhoz, hátha ott találja még a borítékot, de az nem volt sem az asztalon, sem a földön. Kísérője, a patkány még vele volt. A szakadt kanapéra felmászva, elégedetten cincogott egyet, majd onnét felugrott a könyvespolcokra, amelyek a falakhoz szerelve, négyszög alakban fogták közre a szobát. A fiú a boríték megtalálását feladván elhagyta az asztal környékét, és követte a patkányt a könyvespolcokhoz. Véletlenszerűen levett a legelső polcról egy könyvet, majd leseperte róla a port és a pókhálót. A borítója szakadt és kopott volt, nem lehetett elolvasni a címet. Beleolvasva egy átlagos naplónak tűnt, a fiú számára mégis új világot mutatott meg. De Yukio tudta, hogyha továbbra is itt marad, támadója ismét megjelenhet. Így a kezében levő könyvel együtt, még másik hármat leemelt a polcról, az ajtóhoz sietett, és csak remélte, hogy az még nyitva van. Szerencséjére, az ajtó még nyitva volt, így sértetlenül el tudta hagyni a szobát.

***

A főfolyosón keresztül haladva leellenőrizte még egyszer, hogy a kulcs biztosan a zsebébe van, nehogy a patkány megint ellopja tőle. A tolvajra visszagondolva, már nem volt ott mellette. Valószínűleg benn maradt a szobában. Yukio könyvekkel a karjában indult el a kastély legmagasabb tornyába, ahol a hálószobája van. Sietett. Nem szerette volna, hogy valaki felismerje, vagy kérdőre vonja a könyveket, amiket magánál tartott. Áthaladván a tróntermen a bátyját már nem találta ott. Abból viszont még baja lehet, ha Rin most fenn van a szobájukban. Igaz, sokszor szokták a kastélybeliek könyvekkel a kezében látni, így ez egyáltalán nem lenne feltűnő jelenség. És az ott élők között is a bátyja lenne az utolsó személy, akinek feltűnne az, hogy most teljesen más könyveket hozott fel olvasni, mint szokott. Így ha testvére bent is lenne a szobában, akkor se kellene a lebukástól tartania, ha ugyanolyan természetesen viselkedik, mint ahogy máskor is. Viszont tévedett, mert felérvén nem talált a szobában senkit. Lehetséges, hogy a bátyja megint csavargott a kastélyon kívül. Legalább nyugodt környezetben nézhette át a könyveket, amiket elhozott. Ezek közül egy klasszikus Shakespeare volt, a másik kettő meg valamilyen tudományos és vallásos tartalommal bírt. Mégis a negyedik, a naplószerű könyv tetszett meg neki a legjobban. Megfogalmazása már olyan egyszerű volt az előzőekhez képest, hogy szinte bárki, bármilyen hétköznapi személy lehetett volna az írója. Talán pont ebben nyerte el olvasója tetszését. Órák teltek el azóta, míg végül elalvás előtt, még egyszer átszerette volna futni a napló elejét. De még azelőtt mielőtt bátyja felérne a szobába. Végül ezekre a sorokra nyomta el az álom: